Arany és Ónix Hercz Júlia Oldalszám: 376 Kötéstípus: kartonált Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft. ISBN: 9789634577706 Országos megjelenés: 2019. 12. 12 Termékkód: 8580 Mi vár az út végén? Szerelem vagy halál? Különleges, veszélyes lények járják a 19. századi Angliát, akik a világokat elválasztó Fátyol résein szöknek át. Asarella tizenöt éves volt, a külvilágiak a szeme láttára meggyilkolták a szüleit. Ő lett Anglia egyetlen életben maradt őrzője, a Fátyol őre, ám ezt mélységesen titkolja. Hat évvel később Asarella úgy él, mint minden úri kisasszony, amikor különös levelet kap: halottnak hitt unokahúga életben maradt, és csak ő segíthet rajta. De hogy induljon el egyedülálló nőként egy ilyen illetlen kalandra? Szüksége van egy kísérőre. Dhelward, a híres earl, immáron tíz éve él emberek között, de a világ nem tudja róla, hogy holdvérű, egy félelmetes külvilági. Kínszenvedés számára minden nap az emberek között. Ráadásul ahhoz, hogy megőrizze képességeit, egy undorító bort kell innia… vagy varázserejű emberek vérét.
Látszik, az írónő mennyire odafigyelt az írásmódra, mennyire igyekezett szépen fogalmazni, de a szerkesztője helyében rászóltam volna, hogy a stílus mellett a történetre is figyeljen, és csempésszenek bele közösen több érdekességet, mert a történet igencsak lassú volt és monoton. Asarella unokahúga, Esther valószínűleg bajban van, itt meg napok, hetek telnek el amíg előre lépnek az ügyben. Értem, hogy ez, az, amaz elutazik és nem csöröghetnek rá kérdéssel vagy kéréssel, de basszus, ettől a lasssúú tempótól besokalltam. "Eddig csupa ellentmondás volt a nő. Egyszer olyan, akár egy holdvérű, harcias, elszánt, máskor, akár az itteniek, szende és rémüldöző. Most se tudta, hogy mit lép majd, csak remélte, nem fogja magát hisztérikus ájulásba pihegni. " Több Esther és Rell jelenetet visszaemlékezések formájában eltudtam volna képzelni, hogy érezni lehessen a köztük lévő erős köteléket. Két-három ilyen jelenet jobb lett volna, mint a felesleges leírások tömkelege. Reméltem, Rell csak önmaga megnyugtatására gondolta azt, hogy Esther kiszabadítása után jókat sétálnak majd, múzeumba mászkálnak stb.
Pedig DE! Nem a könyvvel, hanem velem volt a baj. Elszenvedtem első - és remélem, egyetlen - olvasási krízisemet. Hosszú hónapokig nem olvastam semmit... Most ősszel, ahogy újra "nyeregbe" szálltam, egyértelmű volt, hogy újra kezdem olvasni az egész történetet. És milyen jól tettem! Valójában még két napba sem került végére érni ennek a remek kis történetetnek, annyira beszippantott az írónő által teremtett világ. Asarella karakterét nem lehetett nem szeretni. Talpraesett, minden helyzetben feltalálja magát, szóval nem egy nebáncsvirág, mégis talpig hölgy tud maradni. Dhelward pedig annak ellenére, hogy külvilági, egy igazi úriember. (Zárójelben megjegyezném, hogy a fülszöveg kicsit sokat árul el a történetből, és Dhelwardról is. Szerencsére én két-három mondatnál többet sosem olvasok el belőle. ) A váltott szemszögű történetvezetésnek köszönhetően alaposan megismerhettem mindkét főhős személyiségét. Így még jobban kiélvezhettem a köztük feszülő kimondott és a kimondatlan feszültséget, és annak finom, humoros megnyilvánulásait.
Hercz Júlia könyvével először az Aranymosás Irodalmi Válogatón találkoztam, és már akkor felkeltette a figyelmemet történetének felütése és egyedi hangvétele. Aztán a borítóleleplezés kapcsán szembetalálkoztam a címlappal, ami nagyon megfogott. Aux Eliza munkája elegáns, letisztult, és tökéletesen illeszkedik a történethez, a kötetben megjelenített kor (19. századi Anglia) atmoszférájához. Ezzel megteremt egyfajta feszült, rejtélyes alaphangulatot, ami végigkíséri az egész történetet. Ezt az érzést a fülszöveg is fokozta bennem. Hercz Júlia története ötvözi a történelmi romantikus regényt a fantasyvel, és pár oldal elolvasása után kiderült, hogy nagyon jól csinálja. Sőt, a cselekmény előrehaladtával egyre jobban belejött, ami egy olyan hibridet eredményezett, hogy nem tudtam letenni a könyvet, egyszerűen faltam a sorokat. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy nincs tovább, pedig olvastam volna még. Most, hetekkel később is ugyanígy gondolom, mert a könyv nehezen megfogalmazható élményt nyújtott, de azért kísérletet teszek rá.