A trianoni békeszerződés az I. világháborút Magyarország (mint az Osztrák–Magyar Monarchia egyik utódállama) és az Antant (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország) között lezáró békeszerződés, amely többek között meghatározza Magyarország és Ausztria, Románia, valamint az újonnan létrejött Csehszlovákia … Tárja fel a gazdasági változások társadalmi következményeit! Előzmények A Párizs környéki békekonferenciát, ami az zárta, 1919. január 18-án Versailles-ban a tükörteremben nyitották meg. 27 állam vett részt, több, mint 1000 küldöttel. A tényleges döntést a Tízek Tanácsa hozta, amiben az öt nagyhatalom (Amerika, Anglia, Franciaország, Olaszország, Szovjet-Oroszország) 2-2 képviselője volt jelen. Hivatalosan a wilson-i rendezőelv …
2021. június 4., 07:55 Kolek Zsolt A koronavírus-járvány a trianoni békediktátum centenáriumára is rányomta a bélyegét, a nemzet nem élt meg katarzist – vélekedik Popély Gyula, aki szerint erkölcsi kötelességünk, hogy a történelmi igazságtételbe vetett hitünket átörökítsük a következő nemzedékekre. A történész arról is beszélt, a nemzeti újjászületéshez kevés a búsongás, de törekvéseinkben nem vagyunk egyedül, a magyarellenességgel a szomszédos nemzetek önmaguknak is ártanak. Második évszázadába lépett a magyarság trianoni megosztottsága. Érzése szerint a tavalyi centenáriumi év után mekkora figyelem jut az idei százegyedik évfordulóra? Sokan azt feltételeztük, hogy a századik évforduló megmozgatja az egész nemzet lelkiismeretét. Én magam is azt vártam, hogy 2020-ban Trianon centenáriuma lesz a magyar nemzet legfontosabb lelki-szellemi témája. Sajnos a koronavírus-járvány elvette az aktualitását az emlékezésnek: mind a magyarság, mind az európai közvélemény a pandémiára összpontosította az érdeklődését.
Mindez belpolitikai feszültségeket keltett, felerősítette a magyarországi antiszemitizmust. A trianoni békeszerződés utóélete A magyar külpolitikát a II. világháború végéig egyértelműen a határrevíziós törekvéseknek rendelték alá, ezekben a "mindent vissza" hívei többségben voltak a kompromisszumra is hajlandókhoz (pl. a székely-magyar korridort követelőkhöz) képest. A fegyverkezési és egyéb korlátozásokat 1937-ben felmondta a magyar kormány, lényegében visszhang nélkül. Az elveszített területek egy részét a II. világháború előtt és alatt a Bécsi döntésekkel (1938 és 1940), illetve német szövetségben fegyveres akciókkal az ország visszaszerezte. Az I. Bécsi döntéssel a Felvidék és Kárpátalja déli - többségében magyarlakta - részét, Csehszlovákia német elfoglalásakor Kárpátalját, a II. Bécsi döntéssel Észak-Erdélyt, Jugoszlávia német lerohanását követően pedig Muraközt, Dél-Baranyát és Bácskát kapta vissza az ország. Az 1947-es Párizsi békeszerződés visszaállította az 1937-es határokat, de katonai okokból három Pozsonnyal szemben lévő falu, Oroszvár, Horvátjárfalu és Dunacsún, az ún.
Az államtitkár úgy fogalmazott, a trianoni békediktátummal lényegében Magyarország jövőjét akarták ellehetetleníteni, vegetálásra ítélték. A békekötők arra számítottak, hogy Magyarország néhány év, vagy évtized fennállás után önmagától fog elpusztulni, hiszen teljesen életképtelenné vált az ország. Potápi Árpád János kiemelte, a trianoni békediktátum megkötésétől egyedül a mindenkori magyar kormányokra hárult a felelősség, hogy a Kárpát-medence magyarsága fennmaradjon, semmilyen külső támogatásra nem számíthatott. A 20. század végére így érkezett el a magyarság addig a pontig, hogy Kárpát-medencei jelenléte a határon túli területeken 2, 5 – hárommillió főre tehető, hasonlóképpen 2, 5 millió a világ más tájain diaszpórában élő magyarok száma. Antall József tette le a mai nemzetpolitika alapjait Potápi Árpád János elmondta, a mai magyar nemzetpolitika alapjait Antall József 1990-ben, az MDF harmadik országos ülésén tett kijelentése alapozta meg, ahol úgy fogalmazott, bár közjogilag tízmillió magyar miniszterelnöke, lélekben tizenötmilliónak.
Fotó: Nemzetpolitikai Államtitkárság A száz évvel ezelőtti trianoni békediktátummal a nagyhatalmak Magyarország jövőjét akarták ellehetetleníteni, de ma már látszik, hogy ez nem sikerült – mondta a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára csütörtökön Budapesten, egy az Akadémián tartott rendezvényen. Potápi Árpád János a kormányzati nemzetpolitika elmúlt tíz évét sikerágazatként jellemezte a Közép-Európai Club Pannonia Közhasznú Egyesület társadalmi párbeszéd fóruma keretében rendezett "Trianon 100 – A békediktátum és következményei, tanulságai" című konferencián. Emlékeztetett arra: a mai nemzetpolitika alapjait Antall József teremtette meg 1990-es elhíresült mondatával, hogy lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni. Az államtitkár szerint az 1920-as békediktátum elfogadtatása után sokan arra számítottak, hogy az életképtelenné vált ország magától el fog pusztulni. Ez a várakozás azonban nem vált be – mondta -, és mostanra kiépült a határon túl élő magyarokat támogató intézményhálózat, az idei centenáriumi évfordulóra pedig az Országgyűlés meghirdette a nemzeti összetartozás évét, amely a pandémiahelyzet miatt a szolidaritás évévé is vált.
Gróf Apponyi Albert magyar főtárgyaló Magyarország új határai Magyarország az alábbi területeket veszítette el: - Erdély és jelentős területek Magyarország keleti részéből (az ún. Partium, valamint a Bánság keleti része, az Alföld egy része Romániához került; - A szlovákok, rutének által is lakott északi területek többsége, így a Felvidék, a Csallóköz és Kárpátalja Csehszlovákiához került; - Délen a Szerémség, Bácska és a Bánság nyugati része, valamint a Muraköz az újonnan alakult Szerb–Horvát–Szlovén Királyság (későbbi neve Jugoszlávia) része lett; - Nyugaton egy sáv, a Felsőőrvidék Ausztriához került, ahol később Burgenland néven önálló tartományt hoztak létre az új területekből a már aláírt Saint Germain-i békeszerződés alapján; - Északon Szepes és Árva megyéből kb. 500 km2 területet Lengyelország kapott meg. A szerződéssel a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz került az 1102 óta a magyar korona fennhatósága alá tartozó Horvátország is. Fiume (mai neve Rijeka) városa is a magyar korona része volt, de rövid önállóság után Isztriával és Zárával együtt Olaszországhoz került, majd 1947-ben Jugoszláviához csatolták.
1910 -ben a Magyar Királyságban élő magyar népesség az össznépesség kb. 48, 1%-át tette ki. Noha az elcsatolt területeken élők többsége nem volt magyar nemzetiségű, a békeszerződés során az országhatárok megvonása még nagyjából sem követte a nyelvi vagy nemzetiségi határokat. Sok esetben egységes tömbben élő magyar lakosságú területeket is elcsatoltak. Mintegy 3, 3 millió magyar rekedt kívül az új magyar állam határain, azaz magyarok kerültek szülőföldjükön kisebbségbe. A magyar nemzetiségűek lélekszáma az elcsatolt területeken az 1910-es népszámlálás alapján: Felvidéken (ma Szlovákia): 884 000 fő, a helyi lakosság 30%-a Erdélyben (ma Románia): 1 662 000 – 32% A Vajdaságban (ma Szerbia): 420 000 – 28% Kárpátalján (ma Ukrajna): 183 000 – 30% Horvátországban: 121 000 – 3, 5% Muravidéken (ma Szlovénia): 20 800 – 1, 6% Felsőőrvidéken (Burgenland) (ma Ausztria): 26 200 – 9% A békeszerződés után a magyar népesség aránya a népmozgás miatt általában csökkent, de az elcsatolt területeken ma is nagy számban élnek magyarok.
A tárlat boldog békeidőket idéző első részének központi motívuma az a turulmadaras emlékmű, amely a felvidéki Nyitra melletti Zobor-hegyen állt. Az ezeréves Magyarország tiszteletére emelt szobrot 1921-ben cseh légiós csapatok felrobbantották. Hesztera Aladár restaurátor a megmaradt darabokból összeállított egy újabbat, amit 2015-ben állítottak fel. A tárlókban korabeli fényképek, térképek, kiadványok láthatók. Melega Miklós - igazgató, MNL Vas Megyei Levéltára "Amilyen egyedül állok most a kiállítótérben, annyira magára hagyatott volt Magyarország is, amikor 1920-ban a győztes hatalmak a trianoni békének nevezett diktátum, tulajdonképpen ultimátum aláírására kényszerítették Magyarországot. Ez a diktátum a történelmi Magyarország halálos ítéleteként értelmezhető, ha pedig az emberek, a magyar nemzet oldaláról nézzük, akkor életfogytig tartó szabadságvesztésként értelmezhető az, hogy magyar nemzettársainkat kisebbségi jogfosztott létbe kényszerítették. " Az ország elvesztette területének kétharmadát, lakosságának több mint felét.