"Az élet véletlen egybeesésekből áll. A véletlen és az egybeesés nem ugyanaz. Ahhoz, hogy az ember ezt megérthesse, néha szüksége van egy rossz dzsinnre. " Ki vagyok? Miért vagyok? Honnan vagyok? Hová tartok? Miért tartok? – Közhely vagy sem, ezek a kérdések, így vagy úgy, egyszer mindenki életében szép kacskaringós kérdőjelet kapnak a végükre. Vannak azok a szerencsések, akiknek már egészen korán tiszta az útjuk és egyértelműek a gyökereik is. Vannak, akik kicsit több munkával, de még időben rátalálnak a válaszokra. Vannak, akiknek az újra és újra megérkező válaszok egymás fejére ugrálnak, mint vásott kölykök az ágyban, takarodó után. És vannak olyanok, akiknek az egész életük ezek körül forog… Itt van például Asya. Isztambulban él, török. A gyökerei tiszták, kuszák és sokszor bolondosak, különcek, de nagyjából tiszták. Kivéve az édesanyját, aki súlyos titkot őriz arról, miért szólíttatja magát lánya által nagynéninek, miért olyan különc és lázadó, miért megy tűzzel-vassal a hagyományok és megszokások ellen.
Misztikum, nők, sötét családi titkok... Él egy furcsa török család Isztambulban, négy generáció, és csupa nő - köztük földrajztanárnő, csendes őrült, városszerte híres jósnő, tetováló-művésznő -, a férfi tagok ugyanis sajnálatosan rendre korán elhaláloznak. Egy másik furcsa család San Franciscóban él; ők örmények, és nem tudnak, nem is akarnak szabadulni annak emlékétől, hogy Törökországban 1915-ben deportálták és lemészárolták az örményeket. A két családot a köztük lévő hatalmas földrajzi távolság ellenére szoros szálak kötik össze, ám ők erről mit sem tudnak. A tizenkilenc éves, amerikai örmény Armanoush a családi történetek hatására Isztambulba utazik, hogy felkutassa és megismerje a gyökereit. Ott összebarátkozik a vele nagyjából egyidős Asyával, a címbeli fattyúval. Asya sok szempontból Armanoush ellentéte: múltjához nem kötődik, gyökértelenül lézeng, rajong Johnny Cashért, és a francia egzisztencialistákat olvassa. Beszélgetéseikben önmagukat és az igazságot keresik, s mindeközben misztikus módon tárul fel a sötét titkokban bővelkedő múlt.
Összefoglaló Él egy furcsa török család Isztambulban, négy generáció, és csupa nő - köztük földrajztanárnő, csendes őrült, városszerte híres jósnő, tetoválóművésznő -, a férfitagok ugyanis sajnálatosan rendre korán elhaláloznak. Egy másik furcsa család San Franciscóban él; ők örmények, és nem tudnak, nem is akarnak szabadulni annak emlékétől, hogy Törökországban 1915-ben deportálták és lemészárolták az örményeket. A két családot a köztük lévő hatalmas földrajzi távolság ellenére szoros szálak kötik össze, ám ők erről mit sem tudnak. A tizenkilenc éves, amerikai örmény Armanoush a családi történetek hatására Isztambulba utazik, hogy felkutassa és megismerje a gyökereit. Ott összebarátkozik a vele nagyjából egyidős Asyával, a címbeli fattyúval. Asya sok szempontból Armanoush ellentéte: múltjához nem kötődik, gyökértelenül lézeng, rajong Johnny Cashért és a francia egzisztencialistákat olvassa. Beszélgetéseikben önmagukat és az igazságot keresik, s mindeközben misztikus módon tárul fel a sötét titkokban bővelkedő múlt.
Bár itt kaphatunk egy magyarázatot erre, szerintem nem ennyire egyszerű azért a helyzet: Vajh miért? Talán mert soha senki sem kért a szenvedőktől bocsánatot, ezért sem lelnek megnyugvást, biztonságot, nem engedi a történelem elfelejteni nekik ezeket az időket. Talán lehetne egy nem csak a zsidó holokausztra emlékező emléknap is, amikor az elnyomók leszármazottai bocsánatok kérnek a mészárlások túlélőinek utódaitól, évről-évre, biztosítva őket arról, hogy ilyen nem fog soha többé megtörténni… bár ez hiú remény, amíg folyamatosak a háborúk most is a törökök és kurdok, oroszok és törökök stb. között. (És nem is beszélve a többi hasonló eseményről elkezdve Karthago megsemmisítésével, Caesarral, aki a gall eburókkat irtotta ki, az asszír vagy a keresztes hadjáratokkal, folytatva a keresztény-, indián-, örmény- és zsidóüldözéssel stb. spoiler) Szinte minden civilizált közösségben élő embernek lenne oka bocsánatot kérni és várni valakitől valamiért, amíg véget nem érne ez a kollektív őrület, amivel a háborúzás jár.
A közt pedig ellepi a politika. Nem hiszem, hogy egy író, ha olyan országból származik, ahol a demokrácia csak egy távoli eszménykép, megengedheti magának, hogy apolitikus legyen. Ha csak egy kicsit is érdekel, mi folyik körülötted, lehetetlen apolitikusnak maradni. Ezzel együtt a politika nem irányíthatja a művészt. Engem a képzelőerőm irányít. Sajátosan török dolog ez, nehéz ezt elmagyarázni. Két énem van. Az egyik, az írói, a magányt és az elvonultságot kedveli. Az írás magányos elfoglaltság. Az írói mellett azonban a szerzői énem sem hagy nyugodni. Beszédeket mondok, politikai kommentárokat írok, közéleti szerepet játszom. Meg kell tanulnom egyensúlyt teremteni az író és a szerző között. Törökország tavaly a Taksim téri, kormányellenes tüntetések miatt került be a hírekbe. Ön akkor több helyen is megszólalt az európai médiában, az eseményeket kommentálva. Három dolgot emelnék ki a tiltakozások kirobbanásával kapcsolatban. Az első a spontaneitás. Sokan voltak, akiknek korábban meg sem fordult volna a fejükben, hogy utcára vonuljanak, most mégis felemelték a hangjukat és tüntettek.
A másik a diverzitás. Olyan emberek álltak össze a Gezi Parkban és környékén (a tiltakozások közvetlen kiváltó oka a park megszüntetésének terve volt, de a tüntetések a fennálló rendszer ellen irányultak – a szerk. ), akik máskülönben sosem léptek volna szövetségre. Baloldaliak, liberálisok, feministák, szufik, elégedetlen konzervatívok – együtt, vállvetve tiltakoztak. És a harmadik fontos dolog, a humor. A tiltakozásokat valami egészen friss, kreatív humor jellemezte. Amikor a kormány politikusai már rég besavanyodtak és elvesztették a humorukat, a leghatásosabb ellencsapás a humor. A szavak és a derű. Hiába a humor és a derű, ha az országos média például alig ad hírt a tiltakozásokról… A törökországi média hatalmas változásokon ment keresztül az elmúlt néhány évben. A paletta vészesen leszűkült. A rendszerkritikus újságírók közül sokan elvesztették az állásukat. Törökország jelenleg a 154. helyen áll a sajtószabadság állapotát mérő Press Freedom Index szerint. Nagyon szomorú tény ez.
Misztikum, nők, sötét családi titkok... Él egy furcsa török család Isztambulban, négy generáció, és csupa nő - köztük földrajztanárnő, csendes őrült, városszerte híres jósnő, tetováló-művésznő -, a férfi tagok ugyanis sajnálatosan rendre korán elhaláloznak. Egy... online ár: Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett narancssárga színű ár csak internetes megrendelés esetén érvényes. Amennyiben a Líra bolthálózatunk valamelyikében kívánja megvásárolni a terméket, abban az esetben az áthúzott (szürke színű) bolti ár lesz érvényes. 2767 Ft Szállítás: Sikeres rendelés után azonnal letölthető. Ez a termék törzsvásárlóként akár 2573 Ft Személyes ajánlatunk Önnek Akik ezt a terméket megvették, ezeket vásárolták még Részletesen erről a termékről Bővebb ismertető Misztikum, nők, sötét családi titkok... Egy másik furcsa család San Franciscóban él; ők örmények, és nem tudnak, nem is akarnak szabadulni annak emlékétől, hogy Törökországban 1915-ben deportálták és lemészárolták az örményeket. A két családot a köztük lévő hatalmas földrajzi távolság ellenére szoros szálak kötik össze, ám ők erről mit sem tudnak.
Ennek az ételnek a receptjét tartalmazza is a könyv, és természetesen a regény végén igen nagy szerep vár erre a nyalánkságra. Ráadásul a 17 fejezet mindegyikében szerepet is kap a címében idézett alapanyag, ami megint csak zseniális húzás. Hogy az utolsó fejezetnek miért ciánkáli a címe, az már legyen a regény olvasóinak titka. De ezen túl is nagy szerepet játszik a könyvben a gasztronómia: rengeteget megtudunk a török és az örmény konyháról (és szőrmentén egy keveset az amerikairól is), majdnem minden fejezet étkezéssel kezdődik vagy azzal fejeződik be, a közös ebédek, vacsorák, a többórás vasárnapi reggelik mind-mind kapcsolódási pontot jelentenek a családtagok között. Az ízek és illatok egyaránt hozzátartoznak a regény varázslatos, különleges légköréhez és a szereplők életében mindegyik valamilyen emléket őriz. Ahogy haladunk előre a történetben, egyre több minden derül ki, például hogy a két, látszólag vadidegen családnak sokkal több köze van egymáshoz, mint gondolnánk. De kiderül Asya apjának kiléte, valamint fogantatásának rettenetes titka is.
grántalma bross helyett nyaklánc (épp most jött szembe velem a tumblr ön) 5/5 Kiadó: Európa Kiadás éve: 2009 Eredeti cím: Baba ve Piç Oldalszám: 466 Ár: 3600 Ft Borító: 3/5 Érdekes: Isztambul ( Barangolás rovat) Asure recept és története ( magyarul) Fülszöveg: "Él egy furcsa török család Isztambulban, négy generáció, és csupa nő – köztük földrajztanárnő, csendes őrült, városszerte híres jósnő, tetoválóművésznő –, a férfitagok ugyanis sajnálatosan rendre korán elhaláloznak. Egy másik furcsa család San Franciscóban él; ők örmények, és nem tudnak, nem is akarnak szabadulni annak emlékétől, hogy Törökországban 1915-ben deportálták és lemészárolták az örményeket. A két családot a köztük lévő hatalmas földrajzi távolság ellenére szoros szálak kötik össze, ám ők erről mit sem tudnak. A tizenkilenc éves, amerikai örmény Armanoush a családi történetek hatására Isztambulba utazik, hogy felkutassa és megismerje a gyökereit. Ott összebarátkozik a vele nagyjából egyidős Asyával, a címbeli fattyúval.