Megbékéltem a halál gondolatával, és ez egyfajta megnyugvást hozott. Akkor, én azon a héten kaptam egy falatnyi erőt, és el tudtam indulni vissza, a gyógyulásom felé. Mi volt a betegség lelki oka? Anyuval való kapcsolatomon keresztül a nőtagadás. A szüleim elváltak, és mi apával maradtunk. Nem véletlenül a bal oldalam, azaz a női oldal lett beteg. Az én olvasatomban a nő, az anya a rossz, aki elhagy. Rengetegszer megkaptam, hogy olyan vagyok, mint anyám. Bennem ez negatív jelző volt. Úgy gondoltam, nem vagyok jó, engem nem lehet szeretni, ha közel jön valaki, és megszeretem, elhagy, ahogy anya is elhagyott. Mi volt a legpozitívabb a betegségben? Az, hogy úgy néztem ki, mint egy szupermodell (nevet). A kapcsolataim helyrejöttek, átértékelődtek a dolgok. Nem kell csodára gondolni, nem lettem más ember, de sokkal teljesebb életet élek.
A változás az élet természetes velejárója, amely a testünket is érinti. Elfogadása viszont nem könnyű: nőként nehéz megélni, ha nem ugyanaz köszön vissza a tükörből, amit megszoktunk vagy amit a társadalmi elvárások diktálnak. Hazánk hírességei fehérneműben buzdítják testük elfogadására nőtársaikat (Fotó: Metropol) A részvevők névsora: Iszak Eszti modell-műsorvezető, Dallos Bogi énekesnő, Szentesi Éva írónő, Molnár Szilágyi Szilvia, Szabó Hédi influenszer, Molnár Lainey illusztrátor, a "Nemakarokbeleszólni" alapítói – Fancsikai Eszter és Bányainé Nagy Judit, Szentjobbi Kriszta, aki öt gyermek édesanyja – és az önelfogadásra buzdító "Szeretest" oldal alapítói – Visnyei Barbara, Gőbel-Szabó Szandra, Czukor-Szabó Anett és Hajdú Zsófia – is csatlakozott. Molnár Szilágyi Szilvia, Caramel felesége (Fotó: Metropol) A #nembajhaváltozol kampány éppen ezért 13 különböző, egyedi és gyönyörű nagykövet kendőzetlenül őszinte fehérneműs képeivel hívja fel a figyelmet a változó női test csodájára, amelyeket Annoni Zita készített.
Miért félnek az emberek beszélni a rákról? A halál miatt. És mert még mindig van ez az általános közvélemény, hogy nem lehet gyógyítani a rákot. Pedig lehet, csak ki kell állni és el kell mondani, hogy hogyan. Nyilván nem azt állítom, hogy csak az én módszerem, az én orvosom a jó, hiszen minden eset más és más. Valakinek a kineziológia segít, vagy az orvosi kezelést egészíti ki alternatív terápiákkal, pszichológussal. A 20-30 évvel ezelőtti beidegződések, a betegségtől való zsigeri félelem ma is él az emberekben – de akkor még nem volt ilyen fejlett a világ. Nem mertek az emberek beszélgetni egymással. Ezt hozzuk magunkkal az előző generációkból. Gondoljunk csak arra, voltak, akik úgy éltek le egy életet egymás mellett, hogy soha nem beszélgettek. Szentesi Éva író, szerkesztő, jelenleg a WMN magazinnál publikál rendszeresen. 2 évvel ezelőtt kezdte el méhnyakrák elleni kampányát, mert Ő maga egymás után kétszer győzte le a kórt. A története példájával arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy meg lehet gyógyulni a betegségből.
Más hangok az egész kihívást annak tulajdonítják, hogy amikor Alexandria Ocasio-Cortez demokrata képviselőnőt szó szerint "lekibaszottkurvázták", akkor látványosan megszaporodtak a nőket támogató posztok a közösségi felületeken. Florence Pugh színésznő pedig kifejezetten az Isztambuli Egyezményre és a nőket ért erőszakra hivatkozik, és kéri a követőit, hogy ezzel egészítsék ki a posztjaikat, hiszen a török nőket ért erőszak miatt indult a kihívás. Láthatjátok, hogy nem egyszerű megállapítani, honnan és milyen céllal indul egy ilyen kampány a közösségi médiában, ahogyan azt sem, mi értelme, felszínes-e, elveszíti-e útközben a jelentőségét, és célba ér-e bármilyen üzenet egy szabad szemmel is jól látható embertömegnél, vagy ki lehet hajítani a picsába az egészet. Amit én tudok, méghozzá a saját életemből (vagyis csak a magam nevében beszélek), hogy van mellettem számos olyan nő (de maximum két kezemen meg tudom számolni őket), akik az utolsó vérüket adnák értem, akik soha nem vernének át, akik hálót tartanak alattam olyan erővel, hogy bármikor zuhanok (mostanában sajnos gyakran), ők képesek úgy tartani, hogy az ne szakadjon el.
Sokáig bevallom, csak miatta olvastam a WMN-t, mert annyira más volt, mint amit megszoktunk. Nem volt tökéletes, nem volt kiforrott, mégis érződött, hogy van benne valami zsigeri, amit viszont talán saját viaskodásai miatt nem engedett kijönni. Szentesi Éva megosztó, ez nem is kérdés, sokaknak harsány és sokszor "too much", így szinte folyamatosan érték és érik is vádak, nem kímélik, ha kritikáról van szó. Aztán jött egy fordulópont, amikor meglehetősen keveset lehetett látni belőle, amikor lekerült a jól ismert piros rúzs, az írásai viszont sokkal átgondoltabbak és mélyről jövőbbek lettek. Sejtéseim szerint, ekörül kezdhette írni az új könyvét. Véleményem szerint legfontosabbat utoljára hagytam Szentesi legjobban sikerült könyve, benne van minden, amivel az elmúlt 5 év alatt megküzdött. Egy igazi fejlődéstörténet, amelynek központjában a rák van ugyan, de mégsem csak erről szól. A könyv elején betekintést kapunk mi is zajlott le Szentesi Évában az elmúlt pár évben, és hogy, hogyan szembesítette édesanyja rákja azzal, hogy még ő se dolgozta fel azt, ami vele történt.