JÓ MUNKÁT KÍVÁNOK!
A költő azonban nem áll meg itt. A békés kezdőkép ellentétének a kettő versszakos leírása drámai befejezést eredményez. A láncát letépő őrült képével pedig a vers társadalmi mondandóval zárul, és a Tisza az erejére ébredt népet idézi. Az, hogy ez nem önkényes belemagyarázás bizonyítja A király és hóhér című 1848-ban írt verese, amely a nép erejét mint a folyóvíz a gátot,, Eltépte a nép a láncot…" sorokkal érzékelteti. Tehát Petőfi tájköltészetének újszerűsége ezzel is bizonyítható.
Petőfi a magyar tájköltészet egyik kimagasló alakja és nagy megújítója. Elődei, főleg a klasszicizmus költői a tájfestészetet akarták utánozni, de műveik nem tudtak igazi hatást eléri. Petőfi nem törekedett pusztán a tájleírására. Ő inkább a tájjal kapcsolatos érzéseit, gondolatait és hangulatát írta meg. Számára táj szinte ürügy, hogy belső világát kifejezze. Néhány tájversében a táj jelképként jelenik meg. Legszebb tájversei az Alföldről szólnak. Az Alföld mint téma akkoriban forradalmi újítás volt. Petőfi számára az Alföld nemcsak a szülőhelyet, hanem a szabadság képzetét is jelentete a maga végtelenségével és korlátlanságával. A Tisza című verse 1847-ből való: A 15 versszakos vers a táj festői rajzával kezdődik. A nyár alkony és a kis Túr torkolata pontos hely és időmegjelölés. Az anyja kebelére siető gyermek képe pedig nemcsak hasonlat, hanem lírai vallomás is amelyben a költő Tiszához való viszonya fejeződik ki. Ezután a folyó jellemzése következik. A 2. -3. vsz szín és hanghatásokkal varázsolja elénk a folyót.
T�lnan, v�lem �tellenben �pen, P�r menyecske j�tt. Kors� kez�ben. Korsaj�t mig telemer�tette, R�m n�zett �t; azt�n ment sietve. Ottan n�m�n, mozdulatlan �lltam, Mintha gy�keret vert volna l�bam. Lelkem �des, m�ly m�morba sz�d�lt A term�szet �r�k sz�ps�g�t�l. Oh term�szet, oh dics� term�szet! Mely nyelv merne versenyezni v�led? Mily nagy vagy te! ment�l ink�bb hallgatsz, Ann�l t�bbet, ann�l szebbet mondasz. - K�s� �jjel �rtem a tany�ra Fris gy�m�lcsb�l k�sz�lt vacsor�ra. T�rsaimmal hosszan besz�lgett�nk. Lobogott a r�zsel�ng mellett�nk. T�bbek k�z�tt sz�ltam �n hozz�jok: "Szeg�ny Tisza, mi�rt is b�ntj�tok? Annyi rosszat kiab�ltok r�la, S � a f�ld legj�mborabb foly�ja. " P�r nap mulva f�l szenderg�semb�l F�lrevert harang zug�sa vert f�l. J�n az �rv�z! j�n az �rv�z! hangz�k, S tengert l�ttam, ahogy kitekint�k. Mint az �r�lt, ki let�pte l�nc�t, V�gtatott a Tisza a r�n�n �t, Z�gva, b�gve t�rte �t a g�tot, El akarta nyelni a vil�got!
8. b) Hasonlatokat kell keresned a versben. Tehát valamit/valakit hasonlítunk valamihez/valakihez. Ott van benne mindig a "mint", " mintha" szó. 9. Oldd meg az olvasás munkafüzet 6 9. c) Segítség: a költő vagy író élettelen dolgot, fogalmat emberi tulajdonságokkal ruház fel, cselekedteti. Pl. : A fa mélyet sóhajtott. A villám körbe táncolta az udvart. 10. oldalán a 7. a), b) feladatot! A rímpárokat az olvasókönyvben kösd össze, ahogy az órán szoktuk! Írd oda, hogy milyen rím! (páros rím, keresztrím) Számold meg, hogy hány szótagból áll egy-egy verssor! Írd a verssor után! Ezt elég két versszaknál elvégezned. 11. Tanuld meg a költemény első 3 és utolsó 2 versszakát! Hogy mikor és hogyan fogjátok elmondani, bizony még nem tudom. HA SZERETNÉD ELLENŐRIZNI, HOGY MENNYIRE ÉRTETTED MEG A VERSET, AZ ALÁBBI LINKEN TALÁLSZ FELELETVÁLASZTÓS FELADATOKAT. Kattints rá! d1b8362c7ebf_ac5db697-b785-4de9-9952-73b712d1bdae_0f5a4c60- 40b7-43d4-9b59-aab44b303c37_ee24d2dd-ec45-4d05-a4b4- cd210133ab0f_05dc80d9-c3b0-4877-b599-e12d54b5a88a_35e555d6- ba66-4892-888e-2f714464da6c_b9604d2a-bb04-4016-84a0- d29ee1d5067a_7ebd4c10-5618-4939-bf49-2ffc9a4b1256_5025f7a1-1c0f- 4968-b1cb-08e31077bac0 A FOTÓKAT SZERDA ESTIG KÉREM.
Oh természet, oh dicső természet! Mely nyelv merne versenyezni véled? Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz, Annál többet, annál szebbet mondasz. – Késő éjjel értem a tanyára Fris gyümölcsből készült vacsorára. Társaimmal hosszan beszélgettünk. Lobogott a rőzseláng mellettünk. Többek között szóltam én hozzájok: "Szegény Tisza, miért is bántjátok? Annyi roszat kiabáltok róla, S ő a föld legjámborabb folyója. " Pár nap mulva fél szendergésemböl Félrevert harang zugása vert föl. Jön az árviz! jön az árviz! hangzék, S tengert láttam, ahogy kitekinték. Mint az őrült, ki letépte láncát, Vágtatott a Tisza a rónán át, Zúgva, bőgve törte át a gátot, El akarta nyelni a világot! A költő a Tisza kétarcúságát jeleníti meg a versben: előbb a megragadó Tisza-parti naplemente élményét, majd az árvizet. Az első esetben szelídnek, a második esetben vadnak látjuk a folyót. A költemény 15 strófából áll és tájrajzzal kezdődik. Az elején Petőfi pontosan megjelöli az időpontot és a helyszínt: nyári este van (" Nyári napnak alkonyúlatánál "), és a Tiszának azon a pontján áll, ahol a Túr folyó torkolata található (" Ott, hol a kis Túr siet beléje / Mint a gyermek anyja kebelére ").
Nyári napnak alkonyúlatánál Megállék a kanyargó Tiszánál Ott, hol a kis Túr siet beléje, Mint a gyermek anyja kebelére. A folyó oly símán, oly szelíden Ballagott le parttalan medrében, Nem akarta, hogy a nap sugára Megbotoljék habjai fodrába'. Síma tükrén a piros sugárok (Mint megannyi tündér) táncot jártak, Szinte hallott lépteik csengése, Mint parányi sarkantyúk pengése. Ahol álltam, sárga föveny-szőnyeg Volt terítve, s tartott a mezőnek, Melyen a levágott sarju-rendek, Mint a könyvben a sorok, hevertek. Túl a réten néma méltóságban Magas erdő: benne már homály van, De az alkony üszköt vet fejére, S olyan, mintha égne s folyna vére. Másfelől, a Tisza tulsó partján, Mogyoró- s rekettye-bokrok tarkán, Köztök egy csak a nyilás, azon át Látni távol kis falucska tornyát. Boldog órák szép emlékeképen Rózsafelhők usztak át az égen. Legmesszebbről rám merengve néztek Ködön át a mármarosi bércek. Semmi zaj. Az ünnepélyes csendbe Egy madár csak néha füttyentett be, Nagy távolban a malom zugása Csak olyan volt, mint szunyog dongása.