Putnok városa Gömörben található (Borsod-Abaúj-Zemplén megye), mely a 16. század során mindig arra hajlott, amerre érdeke kívánta. Hol a török, hol a császár, hol a nemzeti hadak felé. Innét maradt fenn e közmondás. Több is veszett Mohácsnál. Komoly veszteség vagy baj esetén vigaszként mondják, jelentése, hogy nem érdemes búsulni rajta. A "Több is veszett Mohácsnál" szállóige, melynek első említése 1844-ből való. A szállóige eredetét nem ismerjük. Megtalálható Arany János megfogalmazásban a Népdalok című 1856-os versében és Széchenyi István a Kelet Népe (1841) című művében is. Három változata ismert: Moháccsal, Béccsel és Budával. A legrégebbi említés alapján az utóbbit tarthatjuk eredetinek (1794). "Több elveszett Buda alatt" formában, azaz az 1541-es Buda török kézre kerülésére utal, amit később visszaszereztünk. Majd a reformkorban fogalmazódott át Moháccsá. A Millenniumtól Trianonig terjedő korszakban a "mohácsi vész" az ország pusztulásának jelképe lett. Se pénz, se posztó. Ha valamitől elestünk, vagy kárba veszett az, amiért fáradoztunk, akkor ezzel a szólással fejezzük ki magunkat.
Magyarország a török uralmat 145 éven keresztül viselte (1541 – 1686). Ekkor a hódoltságban kb. 17-20 000 török katona állomásozott. A civilek száma csekély volt, bár némely kulcsfontosságú városban (Buda, Esztergom, Temesvár, Eger) a muszlim vallású, ill. délszláv betelepülők alkották a lakosság többségét. Ennek a nagy létszámnak és a mintegy 150 évnek köszönhetően sok közmondás terjedt el a törökökkel kapcsolatban, melyeket ma is használunk, ismerünk. Ezeknek a közmondásoknak ismerheted meg a történelmi eredetét. Hátra van még a fekete leves. Jelentése: csak eztán következik a rossz. Tököli Imrét 1685-ben ebédre hívta a nagyváradi török basa. Thököly sejtette, hogy valami készül ellene, ezért amint a sültet elfogyasztotta, föl akart kelni az asztaltól. E szavakkal marasztalták: hátra van még a fekete leves, vagyis a kávé. Thököly kénytelen volt még maradni. Sejtése beigazolódott, a kávéivás után azonnal elfogták és rabként vitték Drinápolyba. Hajlik, mint a Putnok. Jelentése: köpönyegforgató.
Ha valamitől elestünk, vagy kárba veszett az, amiért fáradoztunk, akkor ezzel a szólással fejezzük ki magunkat. Szegény tatár! Ez a "szegény fickó" jelentésű felkiáltás egy régi magyar anekdotából származik. Az 1694-es csíki tatár betörésről maradt fenn az alábbi adoma, amit a XVIII. századi Udvarhelyi Szeles János Székelyudvarhely története című művében lehet olvasni. "Mikor egy székely ember látta, hogy megunt, gonosz feleségét egy tatár katona maga előtt hajtja, így sóhajtott fel magában: »Szegény tatár, ha tudnád, kit viszel, bizony nem kapnál úgy rajta. «" A történet nemcsak szájról szájra terjedt, hanem a XIX. század elején több ismert költő, például Kazinczy Ferenc, Vörösmarty Mihály és Kisfaludy Károly is beleírta a művébe. Kisfaludy 1830-ban A bánkódó férj című versét ekképp fejezi be: "Búsúl a férj szép asszonyán, Utána néz – mint vész után; S amint eltűn, könny könnyet hajt, Sajnálá őt, és felsohajt: »Szegény tatár! «" Kötélnek áll Arra az emberre használjuk ezt a mondást, aki hagyja magát rábeszélni valamire, vagy hajlandó valakinek a kívánságát teljesíteni.